​

Nevem Szigeti Vajk István, 1989. december 12-én születtem Csíkszeredában. Tanulmányaimat az Ady Endre Általános Iskolában kezdtem 1996 szeptemberében. Már az általános iskolában egyértelművé vált, hogy a művészetek különösen érdekelnek. Ezért az általános iskolai tanulmányaim után, 2004-ben a csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceum építészeti osztályába felvételiztem. Itt, az építészeti szakirány mellett, lévén, hogy művészeti líceum, kapcsolatba kerültem több más művészeti ággal, amelyeket fokozódó érdeklődéssel követtem és tudásom szerint műveltem. Az építészeti szakirányultság mellett a szabadkézi rajz és a fotográfia nyerte el tetszésemet. Mivel folyamatosan gyakorolnom kellett a szabadkézi rajzolást, ezért autodidakta módon ismerkedtem a fotógráfiával, és elmélyültem benne.

Középiskolai tanulmányaim befejeztével, 2008-ban felvettek a bukaresti Spiru Haret Egyetem építészeti szakára. Az egyetemi tanévek, a szakma elsajátítása és a felhalmozódó kötelességek mellett kevesebb időt tudtam a fotózásra fordítani, viszont a nyári szüneteket e szenvedély töltötte ki.

Ezekben az években indította el Hargita Megye Tanácsa azt az örökségvédelmi programot, amelyben számos fotópályázatot hirdettek meg a helyi építészeti értékek megőrzésének témájában. Ekkor kezdett kialakulni a saját fotográfiai nézetem, éspedig az ember és a környezet kapcsolata, ahol a környezet lehet természetes és épített egyaránt.

2014-ben építészdiplomát szereztem Bukarestben, majd hazaköltöztem Csíkszeredába, és mint bárki más, jómagam is a szakmában való elhelyezkedésre fektettem a hangsúlyt.

2015 márciusában diplomát szereztem a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett akkreditált fotográfiai képzésen.

2015 február–július időszakban a Csíki Hírlap kisegítő fotóriportereként dolgoztam. Azért tartott csak fél évig ez az izgalmas kalandozás, mert közben sikerült az építészszakmában elhelyezkednem, a gyergyói Larix Stúdió építészirodánál.

Fotográfiai szempontból az utóbbi nyolc évemet (2015–2023) tartom a legintenzívebbnek és a legsikeresebbnek. Az építészszakma gyakorlása mellett több fotópályázaton és nemzetközi fotótáborban vettem részt. Közben több kiadványban jelentek meg képeim: Székelyföldi csűrök funkcióváltása, A falusi ház bővítése, Egészen szép vagy, Csíksomlyói Szűzanyánk (fotóalbum), továbbá az Igloo, a Zeppelin és az Arhitectură román építészeti szaklap több számában is.

A Brassai Sajtófotópályázat kiadványaira és 36. Magyar Sajtófotó kiadványára vagyok a legbüszkébb.

2015–2023 között több hazai és nemzetközi fotókiállításon vettem részt a következő városokban: Budapest, Bukarest, Nagyvárad, Kolozsvár, Nagybánya, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Nagyszeben, Brassó, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Csík környéki falvak.

Képeimmel arra törekszem, hogy megragadjam, elmeséljem a székelyföldi emberek történeteit úgy, hogy közben különös figyelmet fordítok a környezetre is, amiben élnek, amik meghatároznak, és ami meghatározza őket.

Ez az a két szakma – a fotózás és az építészet –, amelyekkel a jövőben is foglalkozni akarok, újabbnál újabb lehetőségeket keresve arra, hogy összekössem mindkettő szépségeit